A jövő billentyűzeteiről, adatbeviteli módjairól szóló bejegyzésem írása közben eszembe jutott a Szkafander és pillangó c. film, mely egy megtörtént, tragikus esetet dolgoz fel:"Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról." (port.hu)
A bezártságszindróma állapotába került Jean-Dominique tehát pislogásával kommunikált, diktálta gondolatait, emlékeit, melyekből aztán könyve (ami halála előtt pár nappal jelent meg), majd később a Golden Globe díjas film is született.
Szavait 1995-ben még egy segítőnek kellett lejegyeznie, ma már azonban megvan a technológia ahhoz, hogy hasonló esetben a beteg - egy szemmozgást felismerő rendszeren keresztül - önállóan írhasson, akár blogot is vezessen, és szinte teljes online életet éljen, lényegében megkülönböztethetetlenül egy teste szkafanderébe be nem zárt embertől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése