A ügyvéd és a gépírás

Müller Éva weboldalán találtam az alábbi részletet Mérő László Maga itt a tánctanár? c. könyvéből (a 2005-ben megjelent kötet az ismert szerző a Magyar Narancsban megjelent rövid írásait gyűjti egybe, melyek témája az emberi viselkedés, egy matematikus szemével):

"Képzeljük el, hogy egy ügyvéd hobbija a gépírás. Ezt a hobbiját olyan szintre fejlesztette, hogy megnyeri a gépírók világbajnokságát. Kérdés, hogy ez az ügyvéd maga gépelje-e a beadványait. Első ránézésre a válasz az lenne, hogy persze, hiszen pillanatok alatt leveri. De ha elég jó ügyvéd (mondjuk a századik legjobb), akkor nem csodálkozunk azon sem, ha a főnöke, amikor látja, hogy gépel, szigorúan rászól, hogy ezt csinálja otthon, hobbiból, de ne itt, kiemelt ügyvédi fizetésért.

Ugyanakkor azon sem lepődünk meg, hogy ez az ügyvéd a megélhetésének versenypályájaként az ügyvédkedést választotta és nem a gépírást. Abban van a komparatív előnye akkor is, ha abban csak századik, míg gépírásban első. Így ítéli meg a piac, vagy sportpéldánkkal: a közönség igénye.

Ez az ember ügyvédként sokkal kevésbé fogja a bőrén érezni a versenyt, mint gépíróként. Ha mondjuk három olyan ügyvéd elébe kerül, akinél a korábbi papírforma szerint jobb volt, legfeljebb ezentúl százharmadik lesz. Sok különbséget ez nem fog okozni az életében.

Ez nem jelenti azt, hogy emberünk ügyvédként akár csak kicsit is lazíthat. Ha néhányszor nem hozza azt a teljesítményt, ami a századik legjobb ügyvédtől elvárható, hamarosan már csak az ezredik ügyvédként fogják díjazni, és a főnöke sem fogja bánni, ha maga gépeli a beadványait boszorkányos sebességgel. Ha pedig még tovább süllyed az ügyvédkedésben, akkor gépelheti a mások beadványait, kiemelt gépírói fizetésért. Akkor már abban lesz a komparatív előnye.

Ügyvédünk igyekezni fog, hogy megmaradjon nagyjából a századik legjobb ügyvédnek. Ezt a teljesítményt azonban úgy is tudja produkálni, ha egyszerűen csak hajt, de nem hajtja magát agyon. Miért is hajtaná magát agyon, amikor úgy is legfeljebb csak az ötvenedik helyre tudná felküzdeni magát. Az élmezőny sokkal tehetségesebb nála az ügyvédkedésben. Viszont: azt a teljesítményt, amit az ő ügyvédi tehetsége megenged, és ami a századik körüli helyhez elég, napról napra hoznia kell - és ha ezt hozza, továbbra is megkapja a jól megérdemelt fizetését. Emellett még marad ereje és ideje a kedvenc hobbijára is."

Kapcsolódó bejegyzés:
Kézírással jobban rögzül az ismeret